Régi érzelmek

A sokk után legszívesebben felpofoztam volna.De ő megállította a kezem.Komoran a szemébe néztem.Zavarodott volt,de még mindig nem szólalt meg.És én sem...Ellepett a düh.Hiszen neki most már ott volt Jessica.Köztem és Jake között pedig kezdtek alakulni a dolgok.Még mindig fogta a kezem.Teljesen elbizonytalanodtam.Csak álltam ott,Nate velem szemben és próbáltam csitítgatni magam.Mert ha feltörnek az érzéseim,amiket évek alatt sikerül jó mélyre ásni,akkor mindennek vége.Leültem az ágyára.Odaült mellém.De kicsit távolabb.Fogta a fejét.Mikor már tudtam beszélni,csak ennyit kérdeztem:
-Ez meg mi volt?Vagyis mire gondoltál?!-Nem tudtam,düh nélkül megkérdezni.
-Nem tudom.Mikor megláttalak,előjöttek a régi emlékek,érzelmek.Úgy éreztem,hogy muszáj megtennem.De nem gondoltam a következményekre.
-Nem gondoltál?!Az biztos.És Jessica?
-Mi van vele?
-Rá nem gondoltál?
-Nem tudom!Nem tudom,hogy mit gondoltam.Csak azt,hogy újra veled akarok lenni!
-És ehhez a döntéshez nem 2 ember kellene?!
-Kellene..De mivel te már eldöntötted végleg,hogy inkább a tesóink,mint mi,ezért muszáj volt egyedül döntenem.
-Jó,hogy még így döntöttem!És ne fogd rám azt egészet!Úgy emlékszem,hogy te is helyeselted,vagyis azt mondtad,hogy mindenkinek így lesz a legjobb.Főleg most,hogy Soph babá....Inkább hagyjuk!
-Hogy mi van Sophieval?
-Semmi már mondtam!De akkor sem lehetünk együtt és kész!Már eldöntöttük.Nem lehet vissza forgatni az időt.
-Bárcsak vissza lehetne!Akkor mi legyen?Csak úgy elfelejted majd a mai estén történteket?Ennyi?Tovább lépsz és ennyi?
-Megpróbálom,bár eléggé megnehezítetted!Igen.Ennyi!És csak hogy tudd,már rég tovább léptem.Tovább kellett!Nagy nehezen befoltoztam a sebeket és te mindent felszakítottál!Már megjegyeztem,hogy egy fiú után nem szabad sírni.mert csak rosszabb lesz.
-De én nem tehetek róla!Nem tudlak elfelejteni!
-És ismét megkérdezem,hogy mire gondolsz te ilyenkor?!Még Jessicat is megbántod!Nem érdemli meg!
-Tudom,hogy nem tehet róla,de nem tudok mit csinálni!Őt is kezdem egyre jobban megkedvelni,de téged nem tud pótolni...
-Csak próbálj meg elfelejteni.Egyre könnyebb lesz,ha nem találkozunk.
-De nem bírom ki,hogy ne lássalak!
-Tudom.Én se.De muszáj!Csak addig,míg nem gondolsz rám úgy.
-Szerinted ilyen könnyű?!Csak elfelejtelek és kész?!Nem fog menni!
-Nem mondtam,hogy könnyű.Nem is lesz az.De lassan sikerülni fog főleg úgy,hogy van melletted valaki aki megpróbál elfeledtetni.
-Ja.Tudom,Jessica.
-Ő nem tehet róla.Értsd meg.
-Én megértettem,de...
-Nincs,de.
-És veled mi lesz?Megint szenvedni fogsz!Már látom a fájdalmat a szemedben..Ki lesz aki veled elfeledtet engem?
-Az az én dolgom.Nem lényeges,hogy mennyit csak az,hogy sikerüljön.Azt inkább hagyjuk...
-Jake az ugye?!
-Nem tartozik rád és semmi jogod féltékenykedni!Én sem teszed,pedig tudod,hogy meg lenne rá az okom...
-Igen.Sajnálom is azt a dolgot..
-Ezt inkább ne!Nem szeretnék haragban elválni.Úgy,hogy vegyük úgy,hogy ezt megbeszéltük és mindent megteszünk,hogy ne fájjon senkinek sem.
-Én sem.Megpróbálom,de nem lesz könnyű.Megint.
-Tudom.
-De a Sophiesra még visszatérünk!-Próbálta oldani a feszültséget.És ezzel felálltunk és elindultunk lefelé a lépcsőn,mint ha semmi sem történt volna..És ennek így is kellett lennie.Semminek.Még a lépcső fordulóban megölelt és adott egy puszit.Szólni akartam,hogy nem kellene,de ő rögtön reagált és azt mondta,hogy tudja és megpróbálja.Leértünk és visszaültünk a kanapéra.Mint,ha meg sem történt volna....

Sokk

Megérkeztünk.Kiszálltunk a kocsiból és csengettünk.Bár eléggé felesleges volt,hiszen Sophnak és Levynek van kulcsa,de azért mégis csak illő csengetni.Lily jött ki.Sophie legkisebb húga.Annyira szeretem.Olyan kis aranyos.Kis virágos ruhában illegett-billegett lefelé a lépcsőn.Hosszú barna haja szépen be volt fonva.Mikor leért a kapu elé és kinyitotta tenger kék szeme csak úgy ragyogott ahogyan kis száját mosolyra húzta mikor meglátott minket és a nyakamba ugrott.Nyomott egy puszit az arcunkra és bementünk a házba.Az asztal már meg volt terítve és tele volt mindenféle étellel.Mintha valami esküvői lakodalomra mentünk volna.Amy a konyhában volt és épen a sütiket sütötte.George az udvaron a medencével babrált.Levy kiment megnézni,mert régen találkozott az apósával.Soph bement a konyhába,hogy megnézze,mit tud segíteni.Én meg ledobtam magam a fiúk közé a kanapéra.Drake,Sophie idősebb tesója.Nate 1 évvel idősebb és volt köztünk valami mielőtt Soph és Levy összejöttek,de tudtunk,hogy az ő kapcsolatuk erősebb.Vagy ha mégsem ezt az áldozatot meg kellett hoznunk értük.De ők erről nem tudnak és arról sem,hogy együtt voltunk.Néha kicsit kínos a helyzet közöttünk,de csak a régi emlékek miatt..Néha el is keseredek tőlük.A síró görcs jön rám,de vissza kell fojtanom...Mert még a végén hülyének néznek a többiek,hogy így hirtelen bőgök.Éppen a TV-t nézték,de mikor leültem melléjük,Nate megfogta a kezem és felhúzott a szobájába az emeletre.Meg se tudtam szólalni.Becsukta az ajtóját és hirtelen megölelt és megcsókolt.Olyan döbbenten álltam ott,mint még soha.....

Jó hír

Haza értem.Ott álltam az ajtó előtt és tétováztam.Annyira fel voltam dobva,hogy az hihetetlen.Össze szedtem magam és lenyomtam a kilincset.Mikor kibújtam a cipőmből,láttam,hogy ott ülnek a kanapén szótlanul.Megijedtem.Biztos valami baj van!De mikor meglátták,hogy az előszobában vagyok,Levy odafutott hozzám és felkapott örömében.Annyira meglepődtem és örültem is egyszerre,hogy azt se tudtam mit csináljak.

-Na akarod tudni a jó hírt?-Kérdezte Levy.

-Na ná.-Válaszoltam.

-Remélem te is örülni fogsz mint mi hárman.-Mondta Sophie.

-Hárman?-Kérdeztem.Nem értettem,hogy miért hárman,hisz velem együtt voltunk hárman.

-Igen.Kisbabánk lesz!-Mondták szinte egyszerre.

-Hogy mi van?Ez komoly?Nagynéni leszek!-Sikítoztam örömömben.

-Így van.-Mondta Soph.

-Már csak a nagyszülőknek kell elmondani....-Mondta Levy.

-Na,de sipírc öltözni,mert nemsokára indulnunk kell!-Mondta Soph.

-Ha feltudok menni a lépcsőn ebben a nagy izgalomban.-Mondtam nekik nevetve.

Elmentünk öltözni és 10 perc múlva már indultunk is.Út közben már a pici neve is szóba került és ez ment egészen addig,míg oda nem értünk...

Mi lehet az?

Emmett: Jake felelsz vagy mersz?
J: Na jó..lehet,hogy ezt még megbánom,de merek.
Emm: Lehet,hogy igazad van..:D Csak vicceltem.
Tudom,hogy magadtól nem mernéd megtenni ezért muszáj helyetted cselekednem.Úgy hogy meg kell cs...
És ekkor megcsörrent a mobilom...
-Szia Summer!
-Sophie!Mi újság?
-Haza tudnál jönni most rögtön,mert valami nagyon fontosat szeretnénk neked mondani és már indulnunk is kéne anyuékhoz.
-Persze.Valami baj van?Jaj már annyi az idő?
-Semmi baj.De jobban szeretnénk személyesen elmondani neked.Elég fontos és remélem örülni fogsz neki.
-Igen lassan indulni kéne.Úgy hogy ha tudsz légyszíves siess.
-Rendben.Máris indulok.

Sajnálom srácok,indulnom kell.Soph szüleihez megyünk vacsorázni.És valami nagyon fontosat akarnak mondani,de a telefonban nem volt hajlandó kinyögni ezért mennem kell.Bocsi.
-Semmi baj.Megértjük.Majd holnap bepótoljuk.-Mondta Jake.
-De pont most?! Nem tudnál maradni még egy kicsit?-Siránkozott Emm.Nem akarom tudni,hogy mit talált ki Jakenak,de biztos,hogy hozzám is köze volt,hogy ha ennyire marasztalni akar.
-Jaj Emmett bocsi,de mennem kell!Holnap korábban kijövünk és akkor bepótoljuk.
-Oké.De szerintem már én is megyek.-Mondta Ash.
-Akkor már én sem maradok.-Vigyorgott Emm.
-Ha mindenki elmegy én minek maradjak?! akkor menjünk együtt.-Végül Jake is beadta a derekát.
-Rendben,de siessetek,mert nekem 10 perc múlva otthon kell lennem.
-Oké.Sietünk.-Válaszolták a srácok.
Összepakoltunk és mentünk átöltözni.Mikor mindenki készen volt,elindultunk haza és már alig vártam,hogy megtudjam,mi az a jó hír aminek örülnöm kéne.

A strandon

10 perccel hamarabb értem ki.Láttam,hogy Jake is ott van és leültem mellé a strand előtt lévő padra.Megint furcsa volt csak most olyan máshogy.Láttam,hogy ezt most nem mondaná el magától ezért hát megkérdeztem:
-Mi a baj Jake?
-Semmi...vagyis de.
-El kell mondanom valamit!
-Mi az?
-Hát nehéz elkezdenem és nem tudom,hogy mit fogsz mondani vagy ami még ettől is rosszabb,gondolni.
-Nyugodtan elmondhatod,bármi is az!
-Huh(mély levegőt vett)
-Szóval azt akartam mondani,hogy nagyon t...
Nem hiszek a babonákban.Főleg nem a karmában.De ez nem lehet más csak a karma..Mert mikor Jake belekezdett volna éppen megjött Ash és Emmett.Ilyenkor szeretném  ha a mesék valóra válnának.Csak 1 kívánság...Nem is kéne több.Oda értek hozzánk és Jake abba hagyta amit mondani akart.kértem,hogy fojtassa,de azt mondta,hogy most talán eltudta volna mondani,de megint erőt kell gyűjtenie hozzá,hogy újból megpróbálja.Én csak bólogattam...Némán,csendben..Megvettük a jegyeket bementünk a strandra.A homok közepére leraktuk a táskákat és a fiúk elmentek a napozó ágyakért.Mi addig odahúztunk egy napernyőt és közben beszélgettünk.
-Miről beszéltetek J.-vel?
-Semmiről,mert mikor bele kezdett volna épp megjöttetek Emmmel és nem akarta folytatni..Apropó mi az,hogy te mostanában mindig Emmetttel lógsz?
-Ja értem.Semmi,csak jóban vagyunk...
-Persze.Velem is jóban van,de mégsem lógunk folyton együtt.
-Szerintem más van a dologban.
-Nem..De..Nem tudom(szinte már sírt,mert nem tudta,mit érez.Mit érezhet....)Annyira zavaros az egész.Tudod,hogy én mindig többet éreztem barátságnál iránta.És néha úgy érzem,hogy ez kölcsönös,de aztán valami olyat csinál,amivel teljesen elbizonytalanít.
-Akkor lehet,hogy ő is hasonlóan érez,csak tereli a témát ilyenkor.
-Lehet,de..
És megjöttek a fiúk.Éppen azon vitatkoztak,hogy melyikük bír el több nap ágyat...Néha kicsit nevetségesek,de  ők is csak fiúk,így szeretjük őket.
Elrendeztük a placcunkat és Ash kitalálta,hogy játszunk Felelsz vagy Mersz-t.Nem voltunk benne biztosak,hogy jó ötlet,de mindenki reménykedett,hogy legalább egyszer az jön ki amit nagyon szeretnének.Csak egy kívánság.Csak egy...Mondogattam magamban.
elkezdtünk játszani.Nagyon vicces volt,mert a fiúk előre eldöntötték,hogy megszívatják egymást.Nem is igazán szívatás,inkább bátorságpróbának mondanám.Olyannak amin azokat a dolgokat kell megcsinálnod akiket eddig nem mertél.Egy kicsit féltünk tőle Ashleyvel,de reménykedtünk.Szerintem nem kell elmondanom,hogy miben...
-Na kezdjük!
-Kezdenénk Emm,csak nincs amivel pörgethetnénk.
-Ahj Jake..Vegyél ki egyet a táskámból.
Jól van honnan tudjam,hogy van benne flakon vagy üveg.
-Megvan.Tessék.
Leültünk.Körbe a pokrócon.
Ash: Én kezdek.
Jake!Felelsz vagy mersz?
Jake: ööö..Felelek.Félek,hogy megszívatnál,ha mernék.
Ash: Jól teszed,hogy félsz..:D Csak viccelek,oké.
Akkor kérdezek.
Ki a legjobb lány barátod közülünk?
Jake: Uh...Nem akarom megsérteni egyiketeket sem!
Ash: Mondd már!Ez játék.Az igazság játéka.Nincs miért megsértődni.Csak el kell fogadni a tényeket és kész.
Jake: Igazad van.Akkor mondom.
A legjobb lány barátom Summer.(egy kicsit kínos pillantás követte ezt a mondatot)
Emmett: Sejtettük.Nem tudom mi volt ebben olyan nehéz.
Jake: Jól van na!Csak féltem,hogy Ash megsértődik rám.
Ash: Dehogy is!Ezt eddig is tudtuk.Amolyan bemelegítő kérdésnek terveztem.Semmi baj.Nem vagyok megsértődve.Amúgy is nyilvánvaló.
Jake: Akkor jó.
Én: Jake,te pörgetsz!
Jake: Tényleg!Oké.
Emmett.Felelsz vagy mersz?
Emm: Hú haver..Felelek.
Jake: Tudtam,hogy megfutamodsz,de vegyük úgy,hogy egy kör bemelegítés mindenkinek.
Akkor legyen mondjuk..Ki az akivel legszívesebben a legtöbb idődet töltenéd mostanában?
Emmett: Ez több esélyes,de pillanatnyilag...Ashley.Ashley az akivel legszívesebben az időmet töltöm,tölteném.(ez a mondat is egy kínos összenézést,elpirulást kívánt maga után)Bocsi bro.
Jake: Nincs harag.nem kell mindenkinek bocsánatot kérni.Csak lökje az igazságot és kész.Amúgy ahogy mostanában alakulnak a dolgok,érthető..
Emmett: Igazad van.Csak játszunk és majd alakul.
Summer.Felelsz vagy mersz?
Én: Felelek.
Emm: Ok,akkor ki a legjobb fiú haverod?Oda-vissza játék.
Én: Nem kertelek,Jake.
Emmett: Helye.Még egy érzés kölcsönös..Legalábbis egyik félről.
Én: Még egy? Mi a másik?
Emmett és Jake össze néztek.Jake ráncolta a szemöldökét és dühösen nézett.Azt suttogta
-Nem a te dolgod!Majd én megoldom.Ne most.
Emm vette az adást és visszafordultak felénk.
Emmett: Akarom mondani egy közös dolog.Még..Ha tovább játszunk hátha kiderül több is.
Summer,te jössz!Szerintem játszunk úgy,hogy most kérdezz aAshtől,hogy meglegyen az egy kör.
Én: Oké.Szerintem is.
Ashley,Felelsz vagy mersz?
Ash: Felelek.
Én: Szeretsz Emmetttel lógni?
Ash elpirult.De Emm is.
Ash: Igen,nagyon szeretek.
Én: Szerintem ez kimerítő válasz volt.Köszönöm.Meg vagyok elégedve.:D
Emm: Na jöhet a vadulás!
Most én kezdem....

Meglepetés

Mikor a parkba értünk összefutottunk pár ismerőssel.Jake és Emmett a legjobb fiú haverjaink voltak és nagyon bírtuk őket.Jake kicsit feldúlt volt,de nem akartam megkérdezni,hogy mi bántja mert ahogy őt ismerem még idegesebb lett volna és ha fontos dologról van szó úgyis elmondaná magától.Mikor oda értünk hozzájuk,már nem is látszott az idegesség Jaken.Leültünk melléjük a padra és beszélgettünk.Megkérdeztük tőlük,hogy nincs-e kedvük park után lejönni a strandra.Azt mondták,hogy benne vannak,úgy sincsen kedvük egész nap a parkban ugratni és nagyokat tanyálni a BMX-el.Hirtelen eszébe jutott valami Emmettnek és azt mondta,hogy 2 perc és visszajön.Ash is vele ment.Ketten maradtunk.Én és Jake.Lehet,hogy többet érzek,mint barátság,de ameddig rajta nem látom ugyan ezt addig nem csinálok butaságot,amivel tönkre tehetem a barátságunkat.Jake azt mondta,hogy addig hallgassunk zenét a telefonján.Nagyon egyforma volt az ízlésünk és szinte ugyan azok a számok voltak a telóján,mint az enyémen.Ashley és Emmett vissza is értek mikor a 2.számnál jártunk.Emm kezében 4 lap volt.Szétosztotta közöttünk és azt mondta,hogy egy haverja ajánlotta neki ezt a balatoni tábort,de nem volt kedve egyedül jelentkezni és megkérdezte,hogy nincs-e kedvünk hozzá.Ash már felhívta az anyukáját és ő beleegyezett.Jake azt mondta,hogy még megkérdezi az anyuját és utána majd szól,de amúgy ő is szívesen jönne.Én azt mondtam,hogy Levyt és Sophiet megkérdezem,de nekem is tetszett az ötlet.Már untuk magunkat a parkban és azon gondolkoztunk,hogy el kéne indulni  a strandra,de éppen akkor jött meg Dylan és Miranda.Nem bírtuk őket.A fiúk nem bírták Dylant ,mert eléggé beképzelt,mi,lányok meg nem szeretjük Mirandát,mert egy lékkondícionált plázacica.És még szépen fogalmaztam.Nem i lenne baj,nem kéne foglalkozni velük,ha Dylan nem lenne a szüleim keresztfia.Szerencsére nem vagyunk rokonok gyakorlatilag csak elvileg...de ez is elég.Egyre rosszabb a kapcsolatom vele és soha nem beszélünk már és ha összefutunk az utcán vagy bárhol nem is köszönünk egymásnak.Eléggé szánalmas,de ő kezdte és én nem fogok változtatni rajta.Majd ő megteszi,ha akarja.Éppen vitatkoztak és Miranda ott hisztizett,de Dylan egyáltalán nem figyelt rá.Csak engem nézett.Jake ezt észrevette és hirtelen karját a vállamra tette.Dylan elkapta a fejét.Elmentek előttünk és Dylan megint nézett.Olyan szenvedő kifejezés volt az arcán és amíg nézett olyan volt,mint aki segítségért kiált.De nem izgatott,hiszen ő kezdte ezt az egész "nem szólok hozzád" dolgot.Mirandának nem tűnt fel,hogy Dylan cseppet sem figyel rá ezért tovább hisztizett.Olyan vicces volt.A srácokkal fetrengtünk a nevetéstől.Miután elmentek eldöntöttük,hogy lemegyünk a strandra.Megbeszéltük,hogy 30 perc múlva mindenki ott lesz a strand előtt.Összeszedték a fiúk a bicókat és mindenki elindult haza a cuccaikért...

Kalandvágy

Kiléptem a kapun és elindultam a kavicsos úton.Mikor kiértem az út végére,belebotlottam Ashleybe.Pont jókor,mert éppen hívni akartam,hogy valami programot találjunk mára.Ash a legjobb barátnőm volt és mindenben számíthattam rá.Persze ez részemről sem volt másképp.

-Szia Summer!

-Jaj szia Ash!

-Úgy megijesztettél!

-Én is meglepődtem egy kicsit!

-Épp hívni akartalak,hogy izgalmasabbá kéne tenni ezt az unalmas,meleg nyári napot.

-Ebben egyet értek!

-Amúgy meg éppen hozzátok tartottam megkérdezni,hogy nincs-e kedved csinálni valamit ma.

-Gondolom akkor benne vagy...

-Persze!

-Ha már így összefutottunk mehetünk is valamerre.

-Szerintem kezdhetnénk a parkkal.

-Remek ötlet!

-Akkor induljunk.

-Oké.

útközben arról beszélgettünk,hogy a park után elmehetnénk a strandra is,de ez a nap cseppet sem úgy alakult,ahogyan azt terveztük.....

A kezdet

Egy esős nyári napra ébredtem.Semmi kedvem nem volt kikecmeregni az ágyból,de Gombóc hangos nyávogással jelezte,hogy éhes ezért kénytelen voltam felkelni ezen a lehangoló,szörnyű,magányos reggelen...Léptein alatt nyikorgott a lépcső miközben az emeletről a konyha felé tartottam.Egyedül voltam.Anya és Apa elmentek kikapcsolódni egy kicsit kettesben Ciprusra.Csak hárman voltunk itthon.A bátyám a menyasszonya és én.De ők még aludtak,mert még csak 8 óra volt.Cicám megetetése után én is ettem valamit reggelire és közben elhatároztam,hogy nem unom itthon magam és csinálok valami programot.Hirtelen kisütött a nap.Megmosakodtam,fogat mostam,felöltöztem és kifésültem a hajamat.Mivel már melegebb volt kint,mint reggel, fehér-barna pólót és fehér sortot vettem fel.Írtam egy cetlit Levynek,hogy "elmentem,telefonon elértek,puszi: Summer."és a tükörre ragasztottam,hiszen az az első dolga miután felkel,hogy megnézze magát a tükörben.De én így szeretem.Ilyen önimádó,irányító,de mégis kedves,törődő,szerető báttynak.Mikor épp a cipőmet húztam,Sophie éppen jött lefelé a lépcsőn.Elmondtam neki a mai programot.Beleegyezett,de este 7 órára haza kellett érnem mert megyünk Soph szüleihez vacsizni.Szeretek Amyéknél lenni,mert ott mindig jó a hangulat és zsong a ház a sok gyerektől.Megígértem,hogy 7re itthon leszek,adtam egy puszit az arcára és elindultam,hogy a mai napra valami izgalmat és kalandot keressek....