Jó hír

Haza értem.Ott álltam az ajtó előtt és tétováztam.Annyira fel voltam dobva,hogy az hihetetlen.Össze szedtem magam és lenyomtam a kilincset.Mikor kibújtam a cipőmből,láttam,hogy ott ülnek a kanapén szótlanul.Megijedtem.Biztos valami baj van!De mikor meglátták,hogy az előszobában vagyok,Levy odafutott hozzám és felkapott örömében.Annyira meglepődtem és örültem is egyszerre,hogy azt se tudtam mit csináljak.

-Na akarod tudni a jó hírt?-Kérdezte Levy.

-Na ná.-Válaszoltam.

-Remélem te is örülni fogsz mint mi hárman.-Mondta Sophie.

-Hárman?-Kérdeztem.Nem értettem,hogy miért hárman,hisz velem együtt voltunk hárman.

-Igen.Kisbabánk lesz!-Mondták szinte egyszerre.

-Hogy mi van?Ez komoly?Nagynéni leszek!-Sikítoztam örömömben.

-Így van.-Mondta Soph.

-Már csak a nagyszülőknek kell elmondani....-Mondta Levy.

-Na,de sipírc öltözni,mert nemsokára indulnunk kell!-Mondta Soph.

-Ha feltudok menni a lépcsőn ebben a nagy izgalomban.-Mondtam nekik nevetve.

Elmentünk öltözni és 10 perc múlva már indultunk is.Út közben már a pici neve is szóba került és ez ment egészen addig,míg oda nem értünk...